Védőfelszerelések

Fogvédők:

Szuszpenzor/ Lágyékvédő: szoros, vagy kemény védőeszköz, amely megakadályozza, hogy megsérüljön a küzdő, az altáji területen.

Fejvédő:

Térdvédő:

Sípcsontvédő:

Lábfejvédő: A küzdősportokban a védőfelszerelések fontos részét alkotja a lábfejvédő. A lábfejvédő nem csak a használója számára nyújt védelmet, hanem az edzőpartner testi épségét is megóvja.
Fontos, hogy minél könnyebb és simulóbb legyen a lábfejvédő, ugyanis a súlya nagymértékben meghatározza a rúgások sebességét.

Lábszárvédő: A lábszárvédő tömör, belül szivacsot tartalmazó (nem lehet kemény) védőeszköz. Kettős hatása van; egyrészt védi a sípcsontot, másrészt (a kesztyűhöz hasonlóan) védi az ellenfelet is.

Bandázs:

Maga a bandázs, másnéven fásli vagy kézifásli, egy 2-3 m hosszú, kb 5 cm széles szalag, amelynek a végen hurok található a hüvelykujj behelyezésére. Lényeges, hogy milyen anyagból van a bandázs. Profi bokszolóknál például engedélyezet, hogy csak vászon ragasztószalagból készítsék el, de leggyakrabban rugalmas (gumis) bandázsolás használatos.

A bandázsolás célja, az ütésre használt kéz védelme. Lényege, hogy a kézre tekert erős anyag megtámassza a csuklót, a kéztőcsontokat, valamint a hüvelykujjat. Ezek a csontok és ízületek kitartó gyakorlással megedzhetők, ám ilyenkor egyúttal amortizálódhatnak is.

A kéz védelme mellett egyéb előnye is van, ha bandázst használsz. A box-kesztyűbe beleizzad az ember keze, amit a bandázs használatánál a fásli magába szív, így a boxkesztyű élettartama meghosszabbodik (a bandázst egyszerűen ki lehet mosni). Íly módon a bőr esetleges megbetegedése is nagyobb eséllyel megelőzhető.

Az ókorban durva anyagokkal, kötelekkel, bőrszíjakkal tekerték be öklüket a harcosok, ám akkor még az ellenfélben való minél nagyobb károkozáson volt a hangsúly. Ennek érdekében a betekert öklöket nem ritkán előbb ragacsos anyagba, majd üvegszilánkok, fémforgács közé mártották. Később a komoly és gyakori kéz- és csuklósérülések kivédése került előtérbe, amelynek egyik módja a kézcsontok kötés általi rögzítése.

Manapság számos bandázsolási módszer létezik, amely küzdőstílusonként, de földrajzi elhelyezkedés szerint is változik.

Az ujjak közé való bandázsolás valamivel ritkább, de a profi versenyzők kizárólag ezt a módszert használják. Amatőr rendezvényeken nem engedélyezik az ujjak közötti leragasztást és még a bandázs szélességét és maximális hosszát is meghatározzák.
 
Komoly szerepe van a tenyérben az ujjak alatt keresztben futó anyagnak, mert a bokszoló ezt markolja meg. Ha nincs mit megmarkolnia, az ujjak sem kapnak elég támasztást, és így egy erős ütésnél könnyen eltörhetnek az ujjak.
 
A kezdő sportoló számára kezdetben a merev bandázs javasolt, mert azt könnyebb feltekerni, illetve ennek a legjobb a nedvszívó képessége. A nagyobb védelem miatt ajánlott a hosszabb (3 méter) bandázs vásárlása. Érdemes észben tartani azt is, hogy a bandázs használata nem helyettesíti a csukló kellő bemelegítését.

A fásli feltekerésének sokféle módja van. A legfontosabb, hogy megfelelő szorosságára legyen feltekerve (a kézifásli ne csússzon szét, de ugyanakkor ne is szorítsa a kézfejet), valamint jusson mindenhová elég tekerés (a csuklóra is!)

Általánosan elmondható, hogy a tréning fáslizás újrafelhsználható, elasztikus anyagból készül és a hüvelykujj számra, biztosít egy bújtatót. A hagyományos és profi versenybandázsok rugalmatlanok. (Az bokszolók körében népszerű, ún. mexikói bandázs a kettő ötvözete: egyszer használatos, ám valamelyest rugalmas). A fásli hossza adott stílus szabályaitól, személyes preferenciától, kéz mérettől és a viselendő kesztyű típusától is függ. (Az MMA kesztyűkhöz például rövid kézifásli használatos)